|
Menjetek tehát! 2011. június 3., péntek 12:00
Idén június 5-én, vasárnap ünnepli a magyar katolikus egyház Jézus mennybemenetelét. Ekkor emlékezünk arra a napra, amikor Jézus kivezette tanítványait „Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe”. A magyar hagyományban áldozócsütörtök, áldozónap néven tartják számon ezt az ünnepet, utalva arra az 1918-ig fennmaradt szokásra, mely szerint ez a nap jelentette a húsvéti szentáldozás határnapját. Ezt a húsvéti gyertya ünnepélyes eloltása szimbolizálta.
Lukács és Márk evangéliuma, valamint az Apostolok Cselekedetei számolnak be a mennybemenetelről, amelyre a Krisztus feltámadása utáni negyvenedik napon került sor. Ez alatt a negyven nap alatt Krisztus felkészítette tanítványait arra a küldetésre, amelyet a mennybemenetele előtt bízott rájuk: „Menjetek tehát, és tegyétek tanítványommá mind a népeket!” Ezt a küldetést teljesítette maga Jézus is földi útja során, majd kereszthalálával és feltámadásával az emberi élet célját és értelmét is megmutatta számunkra. Jézus mennybemenetele a hívők számára nem a fizikai távolságot és az ahhoz kapcsolódó szomorúságot jelenti. Krisztus az „Atya jobbján” tevékenyen részt vesz a világ kormányzásában, megmutatja nekünk is az utat, amely a földi élet és a halál után vár ránk. A feltámadásával kifejezett remény a mennybemenetellel teljesedett ki és vált valódivá.
A Szentatya A Názáreti Jézus című könyvének nemrég második kötetében aprólékosan elemzi ezt az eseményt. A Bibliát olvasó ember nehezen érti a Mesterüket éppen elvesztő tanítványok örömét, akik boldogan siettek el hirdetni az Evangéliumot az embereknek. „Minden búcsú szomorúságot hagy maga után” – írja a pápa, majd így folytatja: „Ha Jézus élőként ment is el tőlük: hogy ne szomorítaná el őket a tőle való végleges elszakadás?” A kérdés minden hívőben ott feszül, és a komolyan vett hit segít abban, hogy eljussunk a tanítványok örömére.
A Szentatya szerint ez az öröm az, amely „helyreigazítja képünket, amelyet erről az eseményről alkotunk. A »mennybemenetel« nem a kozmosz távoli területére való elmenetel, hanem olyan maradandó közelség, amelyet a tanítványok tartós örömet fakasztó módon, erőteljesen megtapasztalhattak.” A mennybemenetel ünnepe tehát nem az elválásról, hanem a küldetésről szól. Krisztus nem csupán lelki közelségét hagyta a hívekre, hanem azt is, hogy az ebből fakadó örömet másokkal is megosszák.
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Fülöp és Jakab apostolok
Mutasd meg nekünk az Atyát! – kérjük mi is Jézustól, mert bennünk van az Isten látás vágya. A világot, és benne kezed műveit szemlélve már sejtjük hatalmadat, Urunk. Tetteidet látva már érezzük közelségedet. Járj velünk az úton, Urunk, amely az Atyához vezet, és taníts minket az egyetlen igazságra, amely az örök életet jelenti!
|
|